Tapasztaltom szerint, azok a termékek, amik valamilyen újra felfedezett részletet tartalmaznak, nem csak hozzám állnak közelebb, de a vásárlókhoz is.
Az elsők között volt ilyen a Havas észak néven futó adventi asztaldísz. Egy barátnőmtől kaptam hozzá a kis koboldot, aki egy fiókban őrizgette, nem igazán tudott mit kezdeni vele, így szinte kidobás elől menekült meg, pár társával együtt.
Az útjelző táblácskákkal együtt már szinte adta magát az összkép, hogy is fog összeállni az egész.
Másik vonal, ami igazán közel áll hozzám, az a steampunk stílus. A Steampunk tojásfa vagy a Steampunk varjú a garázsban fellelt még ki nem dobott alkatrészek (bowdenház, kábelcsatorna, drótok, láncok) felhasználásával készültek. A bordó karácsonyfa talpát kedves autószerelőnktől kaptam.
Kedvenc a történetem szintén egy adventi asztaldíszhez kötődik. A mécsestartók kis desszertes poharak, formájuk pedig egészen hasonlít az erőművek hűtőtornyaihoz. Piros színvilágú, karácsonyi hangulatú adventi díszecske volt. Volt egy érdeklődő, hogy nem lehetne lecseréni rózsaszinre a piros díszeket? Lecserélni ugyan nem tudtam, de elkészült a második erőművecske. Az történet csattanója, hogy amikor megrendelte a hölgy, akkor láttam, hogy Paksra rendeli. Így elkészült a Paks 2 erőmű.
Ilyen apró dolgok sokszor nem is tudatosan jönnek és igazán jól esik, hogy másban is hasonló gondolatokat, emlékeket ébresztenek. Ezek teszik igazán egyedivé az alkotásokat. Alig várom, hogy újabb és újabb történet szülessen!
