Blog
Hulladékból funkció
Egy lomtalanítás során szétbontott asztal darabjai elindítottak egy folyamatot, hogy ebből igazából több dolgot is lehetne csinálni, pont jók a méreteik…
Ezekből a darabokból több minden is készült azóta. Az elsők között több pirográfia is volt. Némi csiszolás után, eltávolítva a koszt és a kopott festéket, egy szép felületű keményfa alapot kaptam. Kipróbáltam rajta a méhviaszt, de ez túlságonan mélyítette a fának a színét, ami alapvetően nem is lett volna probléma, csak a pirográfia így nem annyira látszódott, mint kezelés előtt. Ezért a lakkra esett a választásom a későbbiekben ezeken a darabokon.
Hasonló volt ehhez a tapasztalathoz a diófa is. Van egy felvágott diófatörzsem, amit még a nagyszüleim ültettek annak idején a kertjükbe és mikor már mindketten elmentek, a fa is követte őket, kivágták. Azóta kb. 20 éve rakosgatjuk egyik helyről a másikra. Tervek is vannak hozzá, bőven, csak az idő volt eddig a szűk keresztmetszet. De ez most változni fog.
Egy kenuból Dunakanyart ábrázoló óra már készült is belőle. Egy kép egy óriás kutyusról. Egy házszámtábla is folyamatban. Mindig elvarázsol a fa természetes mintája, szépsége.
A másik szintén érdekes történetet hordozó darab, az a boros hordó. Nem sokkal az ideköltözésünk után még több sor szőlő volt a kertben, egy helyi barátunk révén sikerült vásárolni két nagyobb hordót, amibe aztán házi bor is került. Akitől vettük, mesélte, hogy azt a két hordót ettől a háztól vásároltak korábban, így véletlenül visszakerültek “eredeti” helyükre. Mondhatni, véletlenek nincsenek.
Sajnos a szőlők közül sok tönkrement, így a hordók kihasználatlanul porosodtak a pincében. Valami terv volt velük is, virágtartó, de, arra sajnáltam volna, mert akkor a fa elég hamar tönkrement volna. “Kis” asztalkának túl nagyok. Részletesebben egy másik bejegyzésben fogom bemutatni, mik és hogyan készülnek belőle.
Aztán ott vannak az üvegpalackok, újabb tervek sora, kombinálva a fentebb említett anyagokkal, kihívásokkal.
Igen, szeretem a kihívásokat. Mennyivel egyszerűbb megvenni készen valamit, összepattintani és kész. De attól nem lesz egyedi, nem lesz mögötte történet, kreativitás, kevesebb hulladék. Legalábbis nekem ez a meglátásom.